Lövések a kancellárián

 Engelbert Dollfuss meggyilkolása

Szelek szárnyán (A repülés úttörői)

Az ördög maga (Szaddám Husszein rémtetei)

Hol szorít a spanyolcsizma? (Az ETA története)

Öt évtizeddel ezelőtt, 1959. július 31-én négy baszk fiatalember alapította meg a hírhedt szeparatista terrorszervezet. Erre az évfordulóra emlékeztek véres tettükkel kései utódaik, amikor Mallorcán felrobbantottak egy rendőrautót. Az itt meghalt rendőrökkel együtt az ETA halálos áldozatainak száma 858-ra nőtt. De mi áll a háttérben?

Az alapító atyák és a forradalmi adó

A spanyol diktátor, Franco rettegett uralma idején kegyetlenül felszámolták az Ibériai-félsziget népcsoportjainak legcsekélyebb autonómiáját is. Ekkor döntött úgy a négy baszk barát: Benito del Valle, Julen Madariaga, José-Manuel Aguirre és Alvarez Enparantza, hogy titkos szervezetet alapítanak Euzkadi ta Askatasuna (Baszkföld és Szabadság) névvel.

Az örök pacifista: Jean Jaurès

Jean Jaurès : francia szocialista politikus, történész és filozófus. Előbb polgári radikális volt, majd 1893 – tól független parlamenti képviselő lett. A Dreyfus – per során barátjával, Emile Zolával, vállvetve küzdött  Dreyfus kapitány igaza mellett. Élharcosa volt annak a pacifista mozgalomnak, amely a századelő Európájának munkásságát átitatta.

Jean Joseph Marie Auguste Jaurès 1859. szeptember 3 – án Castresben született. Párizsban az Écol Normal Superieure – ben tanult. Tanári pályafutásának helyszínei Albi és Toulouse voltak. 1893 - ban került be a nemzetgyűlésébe szocialista érzelmű független képviselőként.

A Dreyfus – ügyben a kapitány mellett állt ki és az egész francia nemzetgyűlésben csak ő emelte fel szavát Dreyfus érdekében. Humanizmusa és igazságérzete nem hagyta nyugodni.  Jaurès a következőképpen magyarázta meg párthíveinek, hogy a szocialistáknak állást kell foglalniuk a kérdésben: „Számomra mellékes, vajon Dreyfus vagy az ulánus [Esterhazy] bűnös – e, vagy ártatlan. Mélységesen aggaszt azonban a kard zsarnoksága. Nem szabad eltűrni, hogy a hadbíróság törvényes biztosíték és védelem nélkül rátehesse kezét bárkire tetszőleges ürügy alapján, legyen az a zsidósághoz tartozás, a lobogó, a nemzet, vagy akármi más. Valójában erről, csakis és egyedül erről a kérdésről van szó.” (Nicholas Halasz: Dreyfus kapitány. Egy tömeghisztéria története.) A Dreyfus – ügy felülvizsgálata megbukott, a következmények katasztrofálisak voltak Franciaország jövőjére nézve. Elszabadultak a jobboldali antiszemita indulatok, a dreyfusard – ok kiebrudalását követelték állásaikból, amelyek sok esetben valóban bekövetkeztek. Zolát egy év börtönre ítélték, amely elől elmenekült. Sokan követelték a zsidóság kiűzését az országból, eltávolításukat a hivatalokból, pogromokra is sor került és még a vérvád középkori babonája is új életre kelt. Természetesen a következő 1898 – as választásokon Jaurès is megbukott a választókerületében és kikerült a nemzetgyűlésből.

Kiváló szónoki képessége  hamar vezető szerepbe emelte a  francia szocialista mozgalomban és 1902 – ben létrehozta Francia Szocialista Pártot. Publicistaként is sikereket könyvelhetett el, 1904 – ben pedig megalapította a l’Humanité című újságot.

Olyan baloldali személyiség volt, aki feltétlen híve volt a demokráciának, és demokratikus keretek között képzelt el egy átfogó társadalmi és szociális reformot. Szenvedélyes szónklataival foglalt állást a haladás és a demokrácia szelleme mellett. Az 1898 – as választási kudarcot követően 1902 – ben, 1906 – ban, 1910 – ben és 1914 – ben ismételten nemzetgyűlési képviselő lett.

Jaurès nagy hévvel támadta a francia imperializmus gyarmatosító politikáját. A háborúellenes európai vezető politikusok közé tartozott. Ellenezte a Németország elleni háborút. A pacifizmusának lett az áldozata az első világháború előestéjén, amikor 1914. július 31 – én Párizsban meggyilkolta egy fanatikus nacionalista merénylő. Halálával az európai baloldal az egyik legelső jelentős politikusát veszítette el, aki egész életét az igazságosabb társadalomnak, a jogszerűségnek és a pacifizmusnak szentelte.

Albert Iván (T.E.SZ.)