Én gyakorlatias ember vagyok. Néha, amikor kitör belőlem a családját féltő vadállat, és keveredik a zsákmány közelségétől megrészegült vadász eufórikus, győzni akaró hangulatával, nos…akkor előfordul, hogy egy-egy visszapillantó tükröt is sikerül elejtenem a lábamon átgördülni készülő nehézlovasság készletéből. Be kell vallanom, hogy aljas ösztöneim kitárulkozásaként még az is megtörtént, hogy egy -a közeledésem figyelemre se méltató- gépjármű oldalát rongáltam meg véletlenül, miután az első kereszteződésben utolértem,…és sajnálatos módon megbillent a kerékpárom.

Nem fogok belemenni az emberi élet és a visszapillantó tükör anyagi értékének elemzésébe –az erkölcsi pedig egyértelműen nonszensz-, és nem kívánok tényfeltáró történeteket se mesélni a mindennapok közlekedési anomáliáiról. Örök vita tárgyai lehetnének például az olyan esetek, ahol a jóhiszemű autós két hölgyet ütött el a zebrán –négysávos úton, az elindulástól számított harmadik sávban(!), tehát már a letérő részben- és a rendőrség előtt sikeresen hivatkozott a két éltes hölgy aljas és előre megfontolt „kiugrására”…mindjárt a harmadik sávba.

Az okos enged…a gyengébb szenved!

Kénytelenek vagyunk egy gyakorlatias megoldáson gondolkodni, amely semelyik felet nem zavarja napi feladatainak, és állampolgári jogainak gyakorlásában.

Gyakran eszembe jut egy régi-régi történet, amellyel eredetileg az elmúlt idők döntéshozóit, vagy inkább a döntések meghozatalának mechanizmusát parodizálták.

Történt eszerint, hogy szép Budapestünk utcáin az életszínvonalunk növekedésének egyértelmű bizonyítékaként, megnőtt a közúti forgalom, és ugye a káosz is.

Honatyáink rettenetükben –látván ezt a már-már kapitalista rendetlenséget, amely szinte biztosan a nemzetközi helyzet fokozódása miatt egyre növekvő diverzáns és szabotőr tevékenység következménye- lehető legjobb megoldáshoz nyúltak, és izibe összehívtak egy bizottságot. A bizottság éjt nappallá téve dolgozott, de miután értelmes megoldást nem találtak elhatározták, hogy az átkozott nyugatra küldenek egy megfigyelő csoportot, tapasztalatgyűjtés érdekében. Rövid túra után a megfigyelők a ködös Albiont találták minden idők legirigyelhetőbb közlekedési kultúrájával megáldott nyugati országnak, és fényképekkel, feljegyzésekkel, na meg újító lelkesedéssel tértek haza. Beszámoló beszámolót követett, végül a bizottságok bizottsága levonta a szükséges konzekvenciákat. Angliában rendezettebb a közlekedés, mert az emberek sokkal kultúráltabbak… de ezt ugye nem ismerhették el, hiszen a nyugat kizsákmányoló világa nálunk –minden világok legjobbikában- jobb embert nem termelhet ki, hát akkor marad a legszembetűnőbb különbség, a balra hajts. Ez lesz minden jó forrása. Nosza lássunk neki…de mégsem lehet csak így, egyik napról a másikra egy egész ország közlekedését felborítani. Ki kell próbálni. Ezért a minden bizottságok legjobbika elrendelte, hogy a Fővárosi Taxi Vállalat sárga színű gépjárművei, a következő hónap elsején és másodikán, délelőtt tíz óra és dél között közlekedési tanulmányi próbaszolgálatot teljesítenek, és rájuk a balra hajts szabálya lesz érvényes. És lőn csoda…

Nos, legyünk mi is konstruktívak!

Kedves -mindennap az életét féltő- polgár- és bajtársaim. Ha nincs más megoldás arra, hogy ezt a helyzetet rendezzük, ideje elgondolkoznunk egy, a közlekedést alapvetően megreformáló új –az eredetivel párhuzamosan érvényes(!)- KRESZ bevezetésén. A napi utcai gyakorlat kialakította a szegmentálható csoportokat, így már csak az elhatározás szükséges. Javasoljuk, hogy az: a) a tízmillió Forint értéket meghaladó gépjárművel közlekedő, b) kopasz, napszemüveges, mobiltelefonos, enyhén bamba, netalán újgazdag, de mindenképpen neveletlen és megfelelő mértékben nagyképű bunkó, c) általános tapasztalatok szerint gyenge-normális értelmi képességű, d) egyéb időben és térben egyszerre megvalósuló új-generációs viselkedési normákkal rendelkező, közlekedésben résztvevő társaink(?!) érdekében vezessük be a KRESZ II.-t, amely csakis nekik megengedné, hogy: a) folyamatos dudálással kísérve letúrják a bicikliseket az útról, b) ökölrázás közben jogosan hajtsanak át a zebrán a gyalogosok lábán, c) a zebrát és a kereszteződést ne tekintsék a gyalogos forgalom lehetséges színterének, d) a gépjárművük technikai lehetőségeit kihasználva akár 100 km/óra sebességgel is közlekedhessenek akárhol, e) és egyéb javaslatok…

Szeretném kihangsúlyozni, hogy ezek az ötletek csak és kizárólag a szolidaritás jegyében születtek, hiszen véletlenül se kívánnánk megzavarni az itt említett személyeket napi feladataik ellátása közben.

Tehát ez lesz minden jó forrása. Nosza lássunk neki…de mégsem lehet csak így, egyik napról a másikra egy egész ország közlekedését felborítani. Ki kell próbálni. Ezért mi, minden bölcsesség forrásaként…-hajekcsaba-