Egy szokatlanul bunkó társaság, vagy inkább a mára már megszokott vandáljaink szokatlanul részeg, és erőfitogtató hangulata tette,‌nem tudhatjuk.
Az biztos, hogy a Sugó-part az utóbbi hétvégék legnagyobb rombolását szenvedte el. Modern városi jelenségeink egyike, a mobiltelefonon tucc-tucc zenélő, a herélt kipufogójú robogókkal járdán száguldozó, és még éppen hogy ivarérett haljakendek városrendező csoportja újított. Képesek voltak a már unalomba fúló kandeláber rongálást, a számukra is költséges sörösüveg törést, és a kukaborogatást egységes tervbe kovácsolni. Kitörtek, összetörtek, borogattak, Sugóba dobtak.
Sétálni szerettünk volna, de a talpunk alatt morbidul sercegő törmelék, a fák körül terjengő vizeletszag, a kiborított kukák mocska, és mindez egyben, holmi gettóhangulatú miliőben elkomorított. Két hányinger között elgondolkoztam, hogy miként illeszthetem ezt a képet a mediterrán hangulat álmába.
Ha valaki utánaszámolna mennyibe kerül a heti kárrendezés, talán rájönne, hogy egy pár órára beállított, mobiltelefonnal megerősített közterületes is képes lenne a szükséges felügyeleti feladatokat ellátni. De tudják mit? A‰n elvállalom. Kérem az ajánlatokat.
Keressük a bűnösöket? Megtehetnénk.
Szedegessük össze azt a néhány barmot, aki hetente megteszik, megtehetik mindezt. Vagy‌gondolkozzunk el azon, hogy miért is tehetik mindezt büntetlenül. Kérdezzük a szülőket, hogy iskolás gyerekek mit keresnek éjszaka az utcán rombolva, randalírozva. De megkérdezhetjük a mindenkori városvezetést is, hogy hogyan próbálják beilleszteni e belvárosi pöcegödröt a turistacsalogatás marketingjébe. Ez persze nem politikai kérdés. Ez egyszerűen egy a sok elhanyagolt probléma közül, amely prioritása nem képes megelőzni a többi megoldásra váró feladatot‌mint például egy új Trianon emlékmű felavatása. Az biztos jobban érdekli majd az ide látogatókat, mint egy városi-gerilla övezet. Ha már a rendrakás mint alternatíva szóba se jöhet.
Persze én kérek elnézést, hisz mi vagyunk a bunkók. Komolyan. Minden szarkazmus nélkül. Krisztusi koromra hivatkozva elmesélhetem, hogy az én gyerekkoromban nem lehetett járművel közlekedni a sétáló utcában, iskolás gyerekek nem lehettek késő este az utcán, és ki hiszi ki nem, de a szemetelést is büntették.
Ja kérem‌de az diktatúra volt. Hiszen a rend, a tisztaság, a másokat tiszteletben tartó minimális lojalitás és fegyelem diktatúrát kíván a bunkók világában.

< Előző		Következő >