„KÉK CSILLAG” HADMŰVELET"

25 éve történt…(Az Amritszári Aranytemplom ostroma)

1984-ben a világot alaposan megdöbbentette a hír, hogy Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszonyt saját testőrei agyonlőtték az elnöki rezidencia kertjében. Abban azonban senkinek sem volt kétsége, hogy mi motiválhatta a merénylőket.

A szikh vallást mintegy 500 évvel ezelőtt Nának guru alapította azokban az időkben, amikor Indiában a muzulmánok és hinduk voltak túlnyomó többségben. Az egymást követő vallási vezetők tanítása alapján alakult ki a mindenkire kötelező egyházi szertartás, és külső jegyek, azaz az „öt K” (vágatlan haj, karperec, görbe kard… stb.), amely ma is rögtön beazonosíthatjuk őket.

A főleg az üzleti életben és a hadseregben jeleskedő szikhek évszázadokig viszonylagos békében éltek szomszédjaikkal Pandzsáb Államban, ám miután India elnyerte függetlenségét, és az országból kivált a muzulmán többségű Pakisztán, sok család kettészakadt. Ezt követően a radikális nézeteket valló szikhek egy része nagyobb autonómiát, sőt önálló államot (Khalisztán) követelt, és akaratukat olykor terrorista módszerekkel kívánták elérni.

Az 1980-as évek elejére a központi kormányzat egyre kevésbé tudta tolerálni a napról napra hangosabb és erőszakosabb szeparatista mozgalmat, amelynek az élére Jarnail Singh Khalsa Bhinranwale állt. 1982-ben nagyszámú követőjével együtt az indiai hatóságok elől a szikhek legszentebb helyére, az amritszári Arany-templomba vette be magát, ahol valóságos „állam az államban” helyzetet hozott létre. A liget - melynek a közepén egy mesterséges tó (medence) található, közepén a színarany lemezekkel borított templommal - a hinduk számára tiltott hely. Ezért senki sem akadályozhatta meg a fegyverek behurcolását, míg a hely valóságos erőddé alakult át, és büszkén dacolt a hatóságokkal. Az incidensek addig fokozódtak a szikhek és hinduk között, amíg Indira Gandhi miniszterelnök-asszony kénytelen volt nyomást gyakorolni Bhinranwale-ra, hogy hagyják el az épületet. A szeparatisták azonban több mint egy évre elegendő élelmiszert halmoztak fel, ezért elutasították a tárgyalásokat. Nem maradt más lehetőség, mint az ostrom. A védelmet az 1971-es pakisztáni háború hőse, Shabeg Singh tábornok szervezte meg, míg az indiai hadsereg hadműveleti tervének kidolgozását („Kék Csillag”) szintén egy szikh tábornokra, Kuldip Singh Brar vezérőrnagyra bízták.

A kormány semmit sem bízott a véletlenre, az akciót jól kidolgozták: 1984. június 3-án kijárási tilalmat rendeltek el Pandzsáb teljes területén, valamint felfüggesztették a vonat- busz- és repülőforgalmat is. Lekapcsolták a telefon- és áramközpontokat, teljes sötétségbe borítva ezzel az egész államot. Emellett a térségből kitiltották az összes helyi és külföldi újságírót, hogy az elkövetkező eseményeknek ne legyen hiteles tanúja.

A támadás június 5-én este 8-kor indult. Shabeg Singh parancsa szerint először a külső védműveket kellett lerombolni, amelyek tornyából a védők könnyen szemmel tarthatták az ostromlókat. Az aknatűz mintegy két óráig tartott, de nem sok sikerrel végződött. 10 órakor megindultak az indiai ejtőernyős ezred katonái, akiknek a tó környékét kellett volna elfoglalniuk. Amikor azonban az első katonák bejutottak a főkapun, azonnal leszedték őket géppisztolyokkal. A szűk folyosók ugyanis megakadályozták a támadókat abban, hogy egymást fedezve nyomuljanak előre. A megerősített támadás azonban lassan kezdte felszámolni a tűzfészkeket, bár az egyik páncélos csapatszállítót a védőknek sikerült kilőniük egy RPG-vel. (vállról indítható rakéta) Így is éjjel 2 órára a templom-komplexum minden szárnya már az indiai hadsereg ellenőrzése alatt állt.

Az erődített pincékkel és golyószóró-állásokkal megerősített épület elleni megerősített támadás lassan felmorzsolta az ellenállást. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a védők lőszerraktára egy találattól hatalmas pusztítást okozva felrobbant. A katonák szobáról szobára haladtak, és reggelre virradóra a maradék ellenálló csoportok is megadták magukat. A rommá lőtt Aranytemplom padlózatát halottak százai borították. A hivatalos média szerint az indiai hadsereg vesztesége 83 halott, míg a szikh oldal 492 áldozatot - köztük Bhindranwale és Shahbeg Singh - számlált. A nem hivatalos források szerint azonban több mint 5000 szikh esett el, a „Kék Csillag” ugyanis egybeesett egy szikh fesztivállal, amely sok embert csábított Amritszárba. Ők most csapdába estek, és sokan közülük itt pusztultak. Egyesek szerint sok halottnak meg volt kötve a keze, mely szerint fogságba esésük után végeztek velük. Amikor a médiát újból a közelbe engedték, fel tudták venni, ahogy a katonák éppen a kiömlött vért mossák fel a padlóról.

Hiába harcoltak mezítláb a hindu katonák, hogy meg ne sértsék a templom szentségét, a szikhek haragját semmi sem csillapította. A következő években Indira Gandhin kívül többen is áldozatul estek a merénylők bosszújának, akik így vagy úgy, részt vettek az Aranytemplom ostromában.