25 éve történt 1984. július 18-án a 42 éves temetkezési vállalkozó, James Oliver Huberty a San Diego-i állatkertbe látogatott a családjával, majd délután 3 óra 40 perckor betért a közeli McDonalds étterembe, ahol többségében mexikói származású vendégek étkeztek éppen. A férfi várt egy pillanatot, majd sporttáskájából előhúzott egy automat fegyvert, és válogatás nélkül tüzelni kezdett az ott tartózkodókra. Mielőtt kifogyott volna a tár, önmaga ellen fordította a pisztolyt. A 77 perces mészárlás végeredménye 21 halott és 19 sebesült. Senki sem tudja, miért tette.  

Stressz-teszt

Bill Foster éppen az év egyik legforróbb napján kerül forgalmi dugóba, miközben Los Angeles-i munkahelyére igyekezne. Egy ideig bosszúsan hallgatja a szűnni nem akaró dudálást, és eszelős tekintettel figyeli a feje körül keringő legyet, aztán gondol egyet, kiszáll az autójából és elindul hazafelé.
Az „Összeomlás” című amerikai film főszereplője útközben leszámol mindenkivel, aki megpróbálja feltartóztatni. Baseballütővel akkurátusan leamortizál egy vegyeskereskedést, mert az ázsiai származású tulaj irreálisan magas árat kér egy doboz kóláért, aktatáskájával félholtra ver két rablót, akik a pénzét próbálják elvenni tőle, a tőlük szerzett pisztollyal aztán megfenyegeti egy gyorsétkezde kiszolgálóját, amiért egy gusztustalan hamburgert tett eléje, végül aknavetővel támad a forgalmi dugót okozó építési vállalatra. A reggel még átlagos, tisztességes polgár délutánra már az egyes számú közellenséggé válik, akire az FBI vadászikA hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságsorozatot a szakirodalom ámokfutásnak nevezi. A környezete által mindaddig csendes, visszahúzódó embernek ismert tettes - aki az esetek 99%-ban a férfiak közül kerül ki - feldolgozatlan lélektani problémákkal küzd, akinél a szorongás, féltékenység, megaláztatás vagy szégyen sokáig halmozódik, és végül fékezhetetlen dühkitörésben keres utat magának. Néhányan, akik elvesztették állásukat, volt munkahelyükre tértek vissza és kezdtek eszeveszett gyilkolásba. De elég bármilyen apróság, és elszabadulhat a pokol. A nevével ellentétben a tipikus ámokfutó egyáltalán nem siet, amikor tettét elköveti, hiszen rég leszámolt saját sorsával is, és ha nem a rendőrség mesterlövészei végeznek vele, akkor végül önmaga ellen fordítja a fegyvert.

 

Amerikából jöttem…

Az egykori vadnyugaton az ittas marhapásztorok gyakran intézték el nézeteltérésüket oly módon, hogy coltjukat előkapva, egyszerűen lepuffantották vitapartnerüket. Talán az erőszak kultúrája felelős azért, hogy az Egyesült Államokban az átlagosnál jóval többször fordul elő, hogy valaki minden előzetes jel nélkül hirtelen bekattan, és fékevesztett öldöklésbe kezd.

2000 tavaszán Pittsburghben egy 34 éves, bevándorlási ügyekben jártas és elismert ügyvéd megölte szomszédját, azután dzsipjébe pattant és lövöldözve vad száguldozásba kezdett az amerikai nagyváros utcáin. Indiai és kínai származású járókelőket terített le, majd egy zsinagóga falára horogkeresztet mázolt, mielőtt elfogták volna.

1991-ben egy csendes őszi napon már kora este zsúfolásig tele volt vendégekkel a texasi Killen városának népszerű kávéháza. Egyszer csak egy kisteherautó törte át az étterem kirakatüvegét, és az asztalok között landolt. Az ott lévők még fel sem ocsúdtak első döbbenetükből, amikor egy 25 év körüli fiatalember szállt ki a járműből, és „Ezt tette velem Bell megye!” – felkiáltással géppisztolyából válogatás nélkül tüzelni kezdett rájuk. A munkanélküli George Hennard 10 perc alatt 23 emberrel végzett, aztán a mellékhelyiségben maga ellen fordította a fegyverét.

Talán a legmegdöbbentőbb az az eset, amikor egy ámokfutó édesanyja azon a címen követelt kártérítést magának, hogy fiát munkahelyi baleset érte, amikor - miután meggyilkolta három kollégáját - a helyszínen agyonlőtte magát. A vállalat ugyan szó nélkül elfogadta a benyújtott igényeket az áldozatok családjaitól, ám a gyilkos esetében nem volt hajlandó fizetni.

 

Válogatás nélkül

Az ámokfutókról többsége rajong a lőfegyverekért, és mozi hősnek képzelve magukat, válogatás nélkül tüzelnek mindenre, ami mozog. Az Új-zélandi David Gray az utcát választotta féktelen vérengzése színhelyéül, csakúgy, mint Michael Ryan, aki az angliai Hungerfordot tartotta rettegésben majd egy órán keresztül. De hogy az ámokfutás nem korlátozódik egy kontinensre sem, azt ékesen bizonyítja a három legtöbb áldozattal járó eset is, amely a Föld egymástól távol eső pontjain történt.

1996. április 28-án a 29 éves Martin Bryant megebédelt Tasmánia egyik népszerű üdülőhelyén, Port Arthur történelmi városnegyedében. Aztán kisétált az utcára, és két félautomata pisztolyával lövöldözni kezdett a járókelőkre. Mielőtt azonban elkaphatták volna, kocsiba ült, és elszáguldott. Másnap azonban folytatta a mészárlást, és végül 35 ember életét oltotta ki.  

A kongói William Unek rendőr esete még megdöbbentőbb, hiszen kétszer is mások halomra gyilkolásával vezette le a feszültségét. Másodszor 1957. február 11-én egy tanzániai városban pisztollyal és bárddal mészárolt le 36 ártatlant, mire végre el tudták kapni.

Minden idők legtöbb halás áldozattal járó ámokfutása azonban Dél-Koreában történt. A 27 éves Vu Bum-Kon szolgálaton kívüli rendőrnél 1982. április 26-án szakadt el a cérna. Miután összeveszett a barátnőjével, alaposan leitta magát, majd a rendőrségi fegyverraktárban magához vett egy csomó pisztoly és kézigránátot. Ezt követően kétnapos ámokfutásba kezdett Gyeongsangnam-do provinciában. Amikor végül sarokba szorították, túszaival együtt magát is agyonlőtte. Borzalmas tettének összesen 58-an estek áldozatul.

 

Rosszcsontok

Nincs annál megrázóbb, amikor bomlott elméjű gyilkosok valamelyik oktatási intézetet választják őrjöngésük színhelyéül, hát még, ha maguk az elkövetők is az iskolapadot koptatják. Ez történ 1999-ben minden idők legbrutálisabb tizenéves ámokfutóival az Egyesült Államokban.

Április 20-én a Colorado állambeli Denver egyik délnyugati elővárosának középiskolájába két, fekete viharkabátba öltözött, sísapka-álarcos fiatal férfi sétált be. Anélkül, hogy bárki feltartóztatta volna őket, sorra járták végig az épület büféjét és tantermeit, és folyamatosan tüzelve, és kézigránátokat hajigálva terrorizálták a sikoltozva menekülő diákokat. A rendőrség perceken belül körbevette az épületet, de a behatoló rohamosztag a huszonhárom áldozatnak és két támadónak már csak a holttestét találta meg az iskola könyvtárában. A Viharkabát Maffia elnevezésű újfasiszta szervezet két fiatal tagja, Eric Harris és Dylan Klebold Adolf Hitler születésnapján követték el véres tettüket, amely után magukkal is végeztek.

A legtöbb eset ugyan Amerikában történik, ám az utóbbi évek finnországi és németországi történései alaposan rávilágítanak arra, hogy a hasonló gyilkosságok eszkalálódnak az egész világon. Ezt a különböző videómegosztó portálok csak fokozzák, ugyanis az elkövetők gyakran tettük végrehajtása előtt felteszik figyelmeztető videójukat a világhálóra. Ám még mindig nem veszi őket senki komolyan.

Ahogy azt a dél-koreai származású amerikai diákot sem, aki 2007. április 16-án Virginia állam egyik egyetemén osztályteremről-osztályteremre járva összesen 32 társát lőtte le, mielőtt saját fejébe is golyót eresztett. A médiának elküldött videó-üzenetében korábbi sérelmeit, megaláztatásait hozta fel tettének okául. A valódi ok azonban sokkal inkább a fogyasztói társadalom igényit mindenáron kielégíteni akaró torz reklámokban és szappanoperákban rejlik.

 

Bekattant katonák

Nincs annál veszélyesebb, mint amikor valamilyen fegyveres testület egyik tagjánál szakad el az a bizonyos cérna, hiszen kéznél van a lőfegyver, és a leendő ámokfutó minden bizonnyal kiképzést is kapott már emberölésből. 1987. december 25-én Russelville városában az USA légierejének volt őrmestere a szeretet ünnepére összesereglett rokonaira támadt, mert barátnője faképnél hagyta. Tizenhatan estek áldozatul a férfi szerelmi bánatának..

1994. március 9-én reggel a dél-kurili Tanfiljevo határőrsén a hálókörletükben kezdett lövöldözni két kiskatona. Korábbi sérelmeiket torolták meg az öregkatonákon, akik közül hatan a helyszínen életüket vesztették. A gyilkosok ezután egy katonai helikopterre nyitottak tüzet géppisztolyaikból. A pilóták megpróbáltak kényszerleszállást végrehajtani, de a gép lezuhant és kigyulladt. Az újoncok elbarikádozták magukat és több órán keresztül géppisztolytűzzel szorították vissza az elfogásukra kiküldött egységeket. Az erősítés egy Mi-8-as típusú helikopteren érkezett a közeli laktanyából, ám ezt is sikerült kilőniük, és az irányíthatatlanná vált gép egy közeli szigetre zuhant. Végül több órás heves tűzpárbaj árán lefegyverezték az „akcióhősöket”.

Fél évvel később egy kínai katonatiszt 23 járókelőt lőtt agyon a pekingi Tiananmen téren, amíg egy mesterlövész „le nem szedte”. Négy évvel később egy atommeghajtású tengeralattjárón, a „Hópárducon” barikádozta el magát egy orosz matróz, miután agyonlőtte nyolc társát. A helyszínre érkezett az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat különleges kommandója, továbbá a matróz szülei is, hogy megadásra bírják rá fiukat. Miután nem jártak sikerrel, a kommandósok megrohamozták a tengeralattjárót, és agyonlőtték az ámokfutót.

Campo Elias Delgado az 52 éves kolumbiai férfi is valószínűleg azt gondolta, még mindig vietnámi dzsungelben harcol, amikor 1986 decemberében egy étterem vacsoravendégeire támadt és harminc „ellenséggel” sikerült is végeznie. Igaz, náluk nem volt fegyver.

 

Királygyilkosságok

Időnként megesik, hogy az ámokfutó a hírességek között keresi áldozatát, hiszen ezzel biztosan címlapra kerülhet, és kiszabadul a névtelenség csapdájából, ami a legjobban nyomasztja. A huszonhét éves amerikai playboy, Andrew Cunanan férfiprostituáltként kereste kenyerét, s nem is akármilyen kuncsaftok vették igénybe az egyetemet végzett fiú szexuális szolgáltatásait. Látogatói között jó néhány hollywoodi hírességet találhatunk. Cunanan 1997 április végén kezdte ámokfutását, amikor kalapáccsal agyonverte egyik barátját, a vele egyidős Jeffrey Trailt, majd lelőtte korábbi szeretőjét, egy minneapolisi építészt. A gyilkosságsorozatot a dúsgazdag chicagói ingatlanügynökkel, Lee Miglinnel folytatta, majd New Jerseyben William Reese temetőőr következett. A nagyhal azonban a világhírű divatdiktátor, Gianni Versace volt, akit szintén szeretői sorában tudhatott. Miami lakása előtt egyetlen tarkólövéssel végzett vele, majd elmenekült a helyszínről. Később a rendőrség már halva talált rá egy hajón. Amikor már szorult körülötte a hurok, önkezével vetett véget az életének.

2001. június 1-jén azonban egy igazi királydrámát láthatott a világ. Nepálban, a katmandui királyi palotában a trónörökös Dipendra herceg egy családi vitát követően feldúltan távozott az ebédlőből, ám percekkel később egyenruhába öltözve, két géppisztollyal a kezében tért vissza, s szó nélkül tüzelni kezdett családjára. Először anyját ölte meg, de nem kímélte a többieket sem, és válogatás nélkül adta le az újabb és újabb sorozatot a jelenlévőkre. Birendra király és fia, Nirazsan herceg testéből később 40-40 golyót szedtek ki. A gyilkos leterítette a berohanó őröket is, majd nyugodtan elsétált a helyszínről. Egy félreeső helyiségben végül maga ellen fordította fegyverét.

 

A legtöbb halálos áldozatot követelő ámokfutások

Áldozat	Dátum	Gyilkos	Helyszín
21	1984.07.18.	James Huberty (42)	San Diego (USA)
23	1994.09.20.	Tian Mingjian (31)	Peking (Kína)
23	1991.10.16.	George Hennard (35)	Killen (USA)
30	1938.05.21.	Mutsuo Toi (21)	Okajama (Japán)
30	1986.12.04.	Campo Elías Delgado (52)	Bogota (Kolumbia)
32	2007.04.16.	Seung-Hui Cso (23)	Blacksburg (USA)
35	1996.04.28/29	Martin Bryant (29)	Port Arthur (Tasmania)
36	1957.02.11.	William Unek	Malampaka (Tanzánia)
57	1982.04.26/27	Vu Bum-Kon (27)	Gyeongsangnam-do provincia (Dél-Korea)

 

< Előző		Következő >