A Vöröskereszt születése-A solferinói csata és következménye

150 éve történt…A vereség hírére Bécsben utcai zavargások támadtak, Ferenc József hetekig vissza sem mert térni fővárosába. Az 1859. június 24-én megvívott solferinói ütközetnek azonban volt egy pozitív következménye is: A Vöröskereszt születése.

Ferenc József elszúrta

1859-ben az osztrákok csak a gyengén felszerelt szárd-piemonti hadsereggel akartak háborút vívni, és nem számoltak ellenfelük erős szövetségesével III. Napóleon francia császárral. Már ez is egyenlőtlenné tette a küzdelmet, de az osztrákok esélyt sem adva maguknak, csapnivaló irányítással tovább rontottak saját helyzetükön. Sorozatos vereségek után a hadjárat sorsa azon a forró nyári napon, Solferinónál dőlt el.

Ferenc József egyetlen vezérkari főnök helyett három tanácsadóra hallgatott, de legfőbb hadúrként magának tartotta meg a döntés jogát. Nem csoda, hogy kapkodó, átgondolatlan parancsok sokasága született. Ráadásul felderítői téves adatokat közöltek az ellenség létszámáról és helyzetéről, így a sereg fele meg sem érkezett az ütközet helyszínére.

A csata középpontja a teraszosan épült, kerítésekkel védett szőlőskertekhez csatlakozó Solferino falva volt, illetve a környező dombhátak, és a rajtuk álló vastag falakkal, erős kőkerítéssel védett építmények. Többórás öldöklő harc után a franciák elfoglalták a falut. A magyar, a cseh, a tiroli és horvát katonák megismételt rohamaikkal vissza-visszavetettek egy-egy francia zászlóaljat, de azonnal másik lépett a helyére. Elkeseredett közelharc dúlt. Szuronnyal, puskatussal ölték egymást az ellenfelek, még a sebesülteknek, haldoklóklóknak sem kegyelmeztek. A francia ütegek végül szétbombázzák az ellenséges fedezékeket, a csata véget ért. A korabeli újságok az 1813-as lipcsei „népek csatája” gigaküzdelemhez hasonlították a történteket.

A tisztek sírtak

Brady francia gárdakapitány jegyezte le a solferinói csata utáni június 24-én estéről: „A sorok felbomlottak, az ezredek összekeveredtek, a tisztek parancsaira nem hallgattak és nem lehetett helyreállítani a rendet. Egyik-másik tiszt sírt a dühtől, mások széttörték a kardjukat szörnyű következményeket sejtve. A lovasságunktól üldözött, tüzérségünktől bombázott osztrák hadsereg valóban megsemmisülhetett és minden ellenállásra képtelen lett volna. Nem így végződött, mert III. Napoleon nem akarta.”

A franciák császára ugyanis nem akarta, hogy Ausztria nagyon meggyengüljön, ezért szorgalmazta a békekötést. Solferino még a magyar közéletre is rányomta bélyegét. A főparancsnokként kudarcot valló Ferenc József a hadjárat sikertelenségéért a határozatlan gróf Gyulai Ferenc táborszernagyot hibáztatta, akit a döntő összecsapás előtt már egy héttel leváltott. Mikszáth emlékezett meg egy remek kortesfogásról. Gyulai Pált az 1870-es években Kolozsvárott léptette fel a Deák-párt Kossuth Ferenc ellenében. Hamarosan elhíresztelték a hadvezér névrokonáról, hogy szégyenletes lenne megválasztani, hiszen ő veszítette el a solferinói csatát. A rágalmak termékeny talajra hullottak, a szavazóknak eszébe sem jutott, hogy netán a jelölt egy másik Gyulai lehetne, s a kormánypárt aspiránsa csúfosan megbukott.

Egy nemes eszme

Az osztrák hadvezetés 20.000 halottat, sebesültet és eltűntet ismert el, holott a valós számuk ennél sokkal magasabbra rúgott. Henry Dunant svájci üzletember másnap Cassianóba utazott, oda, ahol előző nap MacMahon marsall zuáv- és idegenlégiós ezredei csaptak össze az 1. osztrák hadtest kaposvári, kanizsai, miskolci, egri, torontáli, bánáti zászlóaljaival és osztrák vadászalakulatokkal. Mindenütt halottak és hörgő, vízért könyörgő sebesültek hevertek. A kevés szanitéc, kisegítő orvos képtelen volt ellátni őket, egyetlen sebészre több mint 500 sürgősen ellátandó sérült jutott. A kiszáradás, üszkösödés mellett a malária, tífusz és vérhas egyaránt szedte áldozatait. Sokan a csata után öt napig feküdtek a csatamezőn a tikkasztó kánikula közepette.

Dunant a szomszédos falvak lakosaiból önkéntes segélycsapatokat szervezett, amelyek az ápolásban, segítségnyújtásban játszottak fontos szerepet. Ez a megrendítő élmény késztette az üzletembert arra, hogy javaslatot fogalmazzon meg a háborúk áldozatainak védelmére és kezdeményezze egy megfelelő szervezet létrehozását. Az 1859-es hadjárat során sérülteket mentő orvosok, polgárok az ő hatására hozták létre a Genfi Egyesület a Közjóért elnevezésű csoportot, hogy önkéntes, független ápoló és segítő szervezetként tevékenykedjenek. A civilek 1864 nyarán megalakították a Nemzetközi Vöröskeresztet.