Patakvér-A hosszú kések éjszakája

75 éve történt…Vakáció a halott utcában
Már hajnalodott 1934. június 30-án, amikor az SS-harcosokkal megrakott páncélkocsik dübörgése legszebb álmukból zavarta fel a Bad Wiessee-i üdülőszálló lakóit.

Az első emelet ablakaiból mégis vidáman integettek feléjük. Hitler fegyveres csatlósai körülvették az épületet, s gondosan kirángatták ágyaikból a kótyagos SA-vezéreket. A szervezet főparancsnoka, Ernst Röhm világháborús betegségét gyógykezelte a helyi termálfürdőben, és kicsit későbbre, az esti bankettre várta a mindenható Führert. A földszinti 7-es szobában szállt meg, és a dörömbölés riasztotta fel. Barátja, a náci párt irányítója szidalmak özönét zúdította rá, amelyek között előkelő helyen szerepelt a SA-tisztikar közismert homoszexualitása. Amíg Hitlernek szüksége volt a támogatására, addig elnézte neki ezt a gyengeséget, ám a leszámolás pillanataiban kiválóan használta fel propagandájában a „szégyenteljes perverziót”.
A meghökkent Röhmöt és a szervezet foglyul ejtett tagjait a rohamosztagosok a Münchenben található stadelheimi fegyházba szállították. A Führer a pártszékházban valamennyiükre kimondta a halálos ítéletet, és a börtönkerítés falánál felhangzott a vezényszó: „A Führer akarata! Heil Hitler! Tűz! A kivégzőosztag sorra kaszálta le a SA válogatott tisztségviselőit. Ernst Röhm ezalatt magába roskadva ült az egyik zárkában. Hitler parancsára pisztolyt adtak neki, hogy végezzen magával, de ő csak annyit válaszolt: „Ha Adolf agyon akar lőni, tegye meg ő maga!” Tíz perc gondolkodási időt kapott. Utána kinyílt a zárka ajtaja, és a félhomályban gyors egymásutánban dördültek el a fegyverek.

Führer és csapata

A náci vezetés átfogó tisztítóakció keretében szabadult meg a milliós SA elégedetlen elemeitől, akik második forradalmat sürgettek. A dachaui táborlakók már előző napon felfigyeltek a mozgolódásra. Közülük legalább tizenhetet végeztek ki az SS osztagok. Így halt meg Gustav von Kahr is, aki 1923-ban megfékezte Hitler sörpuccsát.

A Führer előtt Kurt von Schleicher tábornok viselte a kancellári tisztséget, természetesen potenciális riválisként neki is lakolnia kellett. Potsdami villájába SS-tiszt vezetett gestapós különítményt. A szobalányt félrelökve berontottak az ebédlőbe, agyonlőtték a generálist és feleségét. Kislányukat megfenyegették, hogy megölik, ha bárkinek elmondja, amit látott. Később arra hivatkoztak a gyilkosok, hogy Schleicher ellenállt, ezért puffantották le. A náci pártellenzék vezetője, Gregor Strasser mindenben engedelmeskedett, amikor civil ruhás nyomozók tartozatták le lakásán. Átadták egy SS-osztagnak, amely autóval a közeli erdőbe vitte. Ütötték-verték, rugdosták, amíg ki nem lehelte a lelkét. Később hamvait urnában átadták családjának. Az öldöklést később a „hosszú kések éjszakája”-ként emlegették, melynek során a nácik az SS-különítményt felhasználva eltakarították az útból a hatalmukat fenyegető SA vezérkarát.

Fajérdek
A leszámolás június 30-tól július 2-áig tartott. Hivatalos dokumentumok mindössze 85 áldozatot említettek, más források azonban legalább kétszáz főre tették a számukat. Ráadásul ezreket letartóztattak, többen közülük soha nem kerültek elő. A Birodalmi Gyűlés előtt Hitler azt állította, hogy vészhelyzetben, a német faj érdekében kellett azonnal cselekednie. Ezért kellett a törvényes utat figyelmen kívül hagyva halálos ítéleteket hozni, s azokat végrehajtani. A képviselők dübörgő tapssal jutalmazták szónoklatát. A Führer felháborodását fejezte ki az SA-ban tapasztalható erkölcsi fertő miatt, s beszámolt arról, hogy Röhm államcsínyre készült. Ám szerencsére a vezér résen volt, s hű SS-csapatai segítségével megakadályozta galád tettét.
A jutalmazások sem maradhattak el. A kancellárhoz lojális Lutze került az SA élére, aki a tagság 40 %-át kirostálta. A szervezet lényegében a nácik kiképző szervezetévé minősült át. Theodor Eicke adta le a halálos lövést Röhmre, ezért az összes koncentrációs tábor vezetését rábízták. A lakosság jóformán észre sem vette, hogy újabb hatalmas lépést tett Németország a totális diktatúra felé vezető úton.