Először volt az évekig tartó panaszkodás. A kívánság, amely generáción, párttitkáron, miniszterelnökön és polgármesteren is átívelt. Még 2 forintos volt a fagyi, fabódés a lángos, és a Halászparton is fűtőolajat csapoltak sör helyett, amikor az igazi bajai már rendezett plázsért – vagyis annak hiánya miatt- emlegette az aktuális városi halljakendek asszonyági felmenőit.
És ekkor az USA közbevágott. Elárasztotta kicsiny városunkat pénzköltésre vágyó turistákkal. Ha nem így van, akkor egyszerűen egy újabb kelet-európai marketing-nihilista látomás gerjesztette az új nevet: Inside Music Beach and Cafe.
Gondolom egy olyan hely, ahol nem bulit szerveznek, hanem partyt, és coolnak tartják a shoppingolás utáni beach-partykat. De visszatérve kishazánkba: Az igény volt-e előbb vagy a plázs? Hát az igény. És ekkor csapott egyet a kapitalizmus kegyetlen farkával. Úgy-ahogy megvalósult a plebs kérése, de nem lett belőle kenyere és cirkusza. Csak ha fizet érte. Na azt már nem!
A hangos többség lázadt, és felháborodott álma áruba bocsájtása miatt. De ez már csak amolyan magyaros virtus. Igény van? Mindenre. Fizetni hajlandó érte? Azt sose.
Gondozott plázst kérünk, napernyőket, árnyékos büfét, elsősegély-szolgálatot?

Hogyne, és mindezt ingyen. Hiszen olyan világot élünk, ahol a kincstár bárhol és bármikor teljesíti elégedetlen alattvalói kéréseit. Utána pedig lenyeli a gyalázatot, ha az istenadta nép háborog a be(nem) fizetett adóforintok elkótyavetyélése miatt.
A plebs lázadt, és kiközösített. A Duna támadott. A vállalkozó szívja a fogát.

Azért kár lenne minden évben áradást és természeti csapásokat kérni rá. Nem érdemes balgának nézni, mert behitte, hogy pont a bajai jóemberek töltik majd meg placcát. Azok bizony nem hagyják majd ott rohadó halszagú, árnyéktól mentes, üvegcserepes partocskájukat holmi rendért és tucc-tuccért.

 

De miért is tennék? Hiszen több generáció bukdácsolt már a régi megszokott homokon, hagyta magát elásni gyerekei által nyakig, csepegtetett homokvárszerű képződményeket, szeretkezett ugyanitt egy-egy csendes éjszakán…, mindezt ingyen és bérmentve.

Ez az igazi bajai íz. Az egyedülálló partszakasz, ahova munka után, hétvégén, vagy éppen besörözve lerohan az ember egy jó csobbanásra.  Az elkobozhatatlan közösségi tulajdon. Ezt sértette meg a fizetős plázs. Az elidegeníthetetlen bajai strandot.

 

Volt rá igény?  Hát akkor a tojás volt előbb nem a tyúk? Megvalósult, és megteremtheti az igényt. Legyen így! Ne dögöljön meg a szomszéd tehene!

Mindenesetre sokat segítene rajta, ha nem kellene minden nap szétszórt, törött napernyőket bámulni, és hetekkel az áradás után nem keltené életre a bajai katasztrófa-turizmust.

Hihetőbb lenne.

-hajekcsaba-

< Előző		Következő >