1979. július 16-án al-Bakr iraki elnök hivatalosan bejelentette, hogy lemond a hatalomról unokaöccse, Szaddám Husszein javára. Két héttel később az új elnök rendkívüli pártkongresszust hívott össze, ahol bejelentette, hogy árulók vannak a széksorok között. Ezután egy listáról felolvasta, hogy ki érintett az „összeesküvésben”. Akinek a neve elhangzott, azt rögtön elvezették a biztonsági szolgálat emberei. Többé senki se hallott róluk…

Megalománia
Miután bebiztosította a hatalmát, Szaddám olyan személyi kultuszt hozott létre, ami páratlan volt az arab világban. Amikor betöltötte 60. életévét, „szeretett népe” köszöntő levelek ezreivel halmozta el. Bagdad utcáin az elnök arcképe volt az egyetlen dekoráció. Hol beduinruhában, hol kurd vagy arab népviseletben, vadászszerelésben és katonai egyenruhában ábrázolták. A palotával szemben az ismert Che Guevara-pózban megfestett Szaddám mosolyogott, jobbra gigantikus méretű szobra állt. Talapzatán egy szétlőtt amerikai repülő roncsai díszelegtek. Kedvenc portréfestője pontosan tudta, hogy gazdája arcán hét anyajegy díszeleg, de hiúsága miatt általában csak hármat festett rá.
Könyvet egyáltalán nem olvasott, ám annál több filmet nézett. Kedvenc alkotása a „Keresztapa” volt. Szívesen azonosult a főhőssel, Don Corleonéval, hisz mindketten egy kicsiny parasztfaluból indultak el, s önerejükből küzdötték fel magukat a csúcsra. Amikor azonban depresszió gyötörte, akkor olyan videofilmeket rendelt házimozijába, amelyen korábbi ellenfelei kínzását és kivégzését rögzítették.

Családregény
A diktátor politikai ellenfeleit üdítőkben beadott talliummal tette el láb alól, ám az örökké gyanakvó „keresztapa” fiai sem estek messze a fájuktól. A legidősebb, Udaj - aki egy egész jégkrémgyárat kapott apucitól a sivatag közepén - lobbanékony természete mindenkiben rettegést keltett. Apja komornyikját egy vastag bottal verte halálra, amikor a lakáj valamivel felbosszantotta. Két férfivel pedig akkor végzett, amikor szóvá merték tenni, hogy feleségeiket molesztálta. Még saját unokatestvérét is agyonlőtte egy ünnepségen, mert az ostoba rokon nem engedte át neki 50 millió forint értékű Lamborghini Diaboloját. A sportkocsi-őrült Udajnak ez még hiányzott 200 darabos gyűjteményéből. Ez már az apának is sok volt, s elrendelte Udaj megleckéztetését. Az áldozat ugyan túlélte a kézigránátos támadást, de örök életre nyomorékká vált. Udaj korábban alteregót is alkalmazott, hogy az esetleges merénylőket megtévessze, hasonmása azonban túl veszélyesnek találta a feladatot, s időben külföldre menekült.
1995-ben Huszein vejei is meglógtak, de a diktátor gyilkosai még Jordániában is rájuk találtak. Csak az utolsó pillanatban leplezték le az újságíróknak álcázott merénylőket. Az elnök ezután mással próbálkozott. Büntetlenséget ígérve hazahívta az eltévelyedett báránykákat, de négy nappal megérkezésük után már mindketten halottak voltak.

Félelem nélkül?
Szaddámtól persze nemcsak saját famíliája, de a népe is rettegett. A nyolcvanas évektől havonta 40 millió dollárt költött hadseregére és saját luxusigényei kielégítésére az exportált olajból származó pénzből. Ezalatt a róla elnevezett bagdadi gyermekklinikán altatás nélkül végezték az operációkat, az orvosok a csekély számú gyógyszerrel kúráltak minden a hasmenéstől a szívrohamig.
A diktátor abban a tudatban élt, hogy népe rajong érte, ám ennek ellenére csak hűséges ételkóstolója után látott neki az étkezésnek. Ráadásul mindenhová magával hurcolta kedvenc karosszékét, nehogy ellenségei mérgezett szöget, vagy tűt preparáljanak a kárpitba. A diktátort rendkívül feldühítette, amikor 1982 júliusában autóját gépfegyvertámadás érte egy dél-iraki településen. Válaszul a hadsereg helikopterei napalmbombákkal semmisítették meg a bűnös falut, lakóit pedig halomra gyilkolták. A helyi média persze nem tudósított az esetről. Pedig akkor minden iraki napilap tetején ott pompázott Szaddám bátorítása: ”Írd meg, amit gondolsz, minden félelem nélkül!” Persze országában egyetlen épeszű sem akadt, aki komolyan vette volna a felszólítást. A diktátor törvénykönyve ugyanis nyelvkivágással fenyegette azokat, akik a nyilvánosság előtt bírálni merik tetteit. A katonaszökevényeknek ugyanakkor a fülét metszették le. Allah kegyeltjeinek érezhették magukat az iraki labdarúgók, akik két vereségük után mindössze botozást kapta büntetésül.

Kivégzés szilveszter előtt
Ám nemcsak a focisták kaptak ki. Szaddám milliárdokból épített hadserege, a Köztársasági Gárda az amerikaiak és szövetségesei ellen viselt mindkét háborúban szégyenletes kudarcot vallott. Az amerikaiak 2003-as inváziója során bombázásokkal és célzott légicsapásokkal igyekeztek a diktátort likvidálni, de ő mindig megneszelte ezeket az akciókat. Regimentje azonban lassan elfogyott, így Bagdad eleste után kénytelen volt szülőföldjén bujdokolni. A fejére komoly vérdíjat tűztek ki, s Szaddámot végül feladták.
A 2006-ban hatalmas érdeklődés mellett megtartott perben kurdok elleni tömeggyilkossággal, vegyi fegyverek bevetésével, Kuvait lerohanásával, politikusok és vallási vezetők meggyilkolásával, dél-iraki síita felkelők és a Barzani-klán 8000 tagjának lemészárlásával vádolták. A hab a tortán a dudzsaili vérfürdő volt. A bírák ez utóbbi alapján ítélték kötél általi halálra. December 30-án végezték ki. A felvétel rövidesen rengeteg internetes oldalra felkerült. Hogy a vérszomjas iraki elnök szavaival éljünk: „A törvény az, amit én egy papírra firkantok!” Ezúttal nem kapott tollat…

< Előző		Következő >