A régészek tanácstalanul álltak a frissen feltárt lelőhely gödreinél. Egyelőre nem találtak magyarázatot arra, hogy egy magas fokú technikai tudással rendelkező civilizáció egyedei között hogyan találhattak ennyi maradványt a központi lakhelyektől távoli koszos zugokban.

A korabeli írásos emlékek igencsak hiányosak, és eddig csak az tekinthető biztosnak, hogy a papír alapú szövegrögzítés (talán „könyv” volt a neve) igen népszerű volt akkoriban az elégetése során keletkező magas hő miatt.

A lakosság kihalásának okáról így igen kevés utalás maradt, az is inkább néhány betonmaradványra vegyi anyaggal felhordott szövegrészletből lehetett kihámozni. Ezek egy furcsa, talán vörös színű, ötágú alakzatot ábrázoltak, és több helyen is megjelentek azokon a helyeken, ahol a régészek nagyszámú -, valószínűleg mélyszegénységben élő egyed – maradványaira bukkantak.
De mint mondtam, ezek kevés segítséget nyújtottak, mert írásos emlékek hiányában a szövegek megfejtése igen nehéz volt.

3025 júniusa volt, és a régészek év végére ígérték a kutatások lezárását. Jelenleg azonban még arra az alapvető kérdésre se tudtak választ adni, hogy egy viszonylag fejlett civilizáció tagjai hogyan élhettek ilyen nagy számban barlangokban, és hevenyészett anyagokból összetákolt bódékban.

A forrásokból kihámozott töredékek csak néhány – 3025-ben értelmezhetetlen – szótöredékkel segítették a kutatókat, mint például „lak-oltatás”, „kioltás”, amelyek nem adtak értelmezhető magyarázatot. (Habár meg kell jegyezni, hogy az egyik munkatárs – aki kicsit járatosabb volt a kihalt nyelvekben – másként állította össze a szótagokat, és szerinte a „kilakoltatás” a megfelelő szó.)
A kutatók egyöntetűen azon az állásponton voltak, hogy az említett civilizáció barlangokba, ideiglenes tákolmányokba költöző egyedei egy nagy kataklizma miatt szorultak élhetetlen körülmények közé, emberi cselekedet ilyen nem okozhatott.

Szerencsére értékelhető eredményeket is képesek voltak felmutatni. Teljesen egyértelmű volt – és ez reményeik szerint a holt nyelv megfejtését is segíti majd -, hogy táplálékforrásként, élelemgyűjtő helyként előszeretettel alkalmazták a „ku-ka”, és „konténer” nevű helyeket, amelyek talán a közösségi élet színterei is lehettek.

-hajekcsaba-